Archive For 2019-04-29

A Miskolci Deszkatemplom húsz éve épült újjá

Szentlászló, 1994.

Szentlászló, 1987.

2019. április 29.:

A Miskolci Deszkatemplom húsz éve épült újjá

– a szentlászlói pedig 2018-ban. Soli Deo Gloria!

Egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház húsz éve a kelet-szlavóniai Szentlászlói Református Gyülekezet felajánlását, a szentlászlói megsemmisült templom egy épen maradt ajtajának anyagát küldte a miskolci templom úrasztalának elkészítése céljából az újjászülető templom építőinek. A miskolci templom úrasztalát az asztalosok a szentlászlói templomajtó fájából építették meg.

1999-ben a Kovács Zoltán gondnoksága alatt menekültségből hazatérő gyülekezet Szentlászlón éppen erdélyi ácsok és az azóta Ybl-díjas Pelényi Margit pécsi építész és munkatársai segítségével tervezték és építették újra a tetőzetet.
A tetőre erdélyi faanyag került, a szentlászlói régi ajtó egy darabja pedig Miskolcra.

Képeinken az 1991-ban megsemmisült és mára teljeskörűen újjáépült Szentlászlói tempom képe (1994 és 1987).

A laskói presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei 1804 és 1865 között

 

 

Könyvismertető. Mai, hosszabb bejegyzésünk egy fontos, hely- és egyháztörténettel foglalkozó kutatás sorozat első állomásáról szól. Délvidék bővölködik kincsekben, és ezt nem csupán a mai, környezetünkben található értékekre nézve mondhatjuk el, hanem azokra a kincsekre is, amelyek vidékünk lakosainak szemei előtt bontakozott ki az elmúlt évszázadok során. Ennek a kincsnek egy darabja a laskói református gyülekezet, amely az elmúlt évtizedekben válságát éli. Szellemi tartalékaira – amiből a változó viharok és szelek után újra építkezni tud – többek között az alábbi kötetben olvasható tanulmány mutat rá. Olvassák mindannyiunk tanulságára!

 

A laskói református templom 2014-ben.

 

A laskói presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei 1804 és 1865 között

A vörösmarti Lovas Eldina történész, doktorandusz hallgató tollából 2018 decemberében megjelent kötet, amely a magyarországi Exodus Kiadó és az Eszéki Állami Levéltár közös kiadása, a horvátországi Baranyában lévő Laskó református gyülekezetének presbiteri jegyzőkönyveit tartalmazza. Az eredeti, kézzel írt jegyzőkönyveket érdekes módon a korabeli helyi keresztelési, halotti és házassági anyakönyvbe kötve használták. Jelenleg az Eszéki Állami Levéltárban őrzik jó állapotban.

A forráskiadványban megjelent egyház-irodalmi és történeti anyagok keletkezésük idejét tekintve azt a kort idézik, mely a Drávaszögben. és általában a magyarországi Dél-Dunántúlon a templomépítések korának nevezhető. Az állami rendeletek a török és a Habsburg Birodalom megszállását követő évszázadok után – no, és persze az ellenreformációt követően, – ebben az időben már lehetővé tették a protestáns templomok megerősített, tartós építőanyagból történő építését. Ezekre az építkezésekre sok esetben sürgős szükség is volt, mert több helyen a fából épült templomok tűzeset folytán megsemmisültek, illetve a kőépítmények kicsinek, vagy megrongálódottnak bizonyultak. Laskó bizonyos értelemben a vizsgált korban központi református gyülekezetnek tekinthető a ma rendelkezésünkre álló ismeretek alapján. Erős érv emellett az, hogy a ’48-as Szabadságharcban lelkésze az az Ács Gedeon volt, aki generációkon keresztül egy neves lévita nemzetség tagjaként világjárását követően is Baranyába jött vissza szolgálni, nevezetesen a szomszédos Csúzára.

A most megjelent forrásokból a legérdekesebb következtetéseket majd azokból az összehasonlító elemzésekből lehet leszűrni, amelyek a kor más, akár más vallásfelekezethez tartozó forrásait is vizsgálat alá veszik. A protestáns egyháztörténet legjelentősebb közvetlen kordokumentumai számunkra a jegyzőkönyvek mellett azok a püspöklátogatási feljegyzések, amelyek szintén a vidékünkön található közösségek életéről szólnak, és a XIX. század elejének és közepének canonica visitatio-i során felvett naplóit tartalmazzák.

A kiadott dokumentum megjelenését tekintve azért különlegesség, mert bár a levéltárakban és helyi gyülekezeti irattárakban található más, hasonló korból származó jegyzőkönyv is, még nem került ezek közül kiadásra egyik sem. Sőt, a felmérésük és forrásként történő kutatásuk is csupán a kezdeti lépéseknél jár. Különösen igaz ez arra, hogy számos helyen az egyházi képviselők sincsenek pontosan tudatában annak, hogy milyen anyagaik éppen hol, és milyen körülmények között találhatók. Pedig olyan fontos volna megismerni ezeket a jegyzőkönyveket is, mint a közelmúlt eseményeit. A kutatók számára elméletben, és a jelenlegi egyház tagjai számára a gyakorlatban is sok tanulságot közvetíthetnek ezek a feljegyzések. Megtudhatjuk belőlük például azt, hogy mik voltak a presbiteri gyűlés elé terjesztett aktuális események, kérdések és problémák, amelyekre nézve az egyház lokális vezetőségének, a presbitériumoknak állásfoglalást és választ kellett adniuk. Az itt megjelent történeteken keresztül betekintést nyerhetünk az egykori laskói presbitérium munkájába, végzéseibe, és az akkori eseményekbe. Ezen keresztül pedig a kötet segítségével megtudhatjuk azt is, hogy a jelenkorban mik azok a feladataink közösségeinkben, amik aktuálisak lehetnek, és azokban helyt állunk-e? Ha igen, akkor miként végezhetjük feladatainkat még jobban, és ha nem, akkor milyen felelősséggel kell egyházi közösségünk jövőjéért majd számot adnunk.

A száz-egynéhány oldalas kiadvány bevezetőjében a kutató történész részletesen ír a laskói Ekklézsia életéről a 19. század első felében. A rövid történeti leírás egészen a reformáció koráig vezet vissza bennünket, amikor Sztárai tevékenységének köszönhetően Baranya és Szlavónia a magyarországi reformáció egyik bölcsője lett. Laskó története az újkorban is nagy mértékben függ a reformáció korabeli magvetéstől. 1817-ben Laskó már 1135 lelket számol. Név szerint megismerhetjük a lelkipásztorokat, a presbitereket, gondnokokat és az egyházi szolgákat, aki a tanítói vagy harangozói hivatalt viselték. Igen fontos adalék, hogy a leírások említik a helyi református iskolát, valamint az oda járó gyermekek számát és szokásait. 1817-ben a laskói iskolába 112 gyermek járt (65 fiú és 47 lány).

A jegyzőkönyvek alapján kirajzolódnak a laskói presbitérium főbb feladatai, úgymint a gyülekezet pénzügyeinek átlátható kezelése, valamint a kiadások és bevételek ellenőrzése, a laskói iskoláról való gondoskodás (az iskola fenntartása), a templomépület és egyházi ingatlanok fenntartása, valamint a felújításáról szóló határozatok meghozatala is.

Lovas Eldina bevezetőjében megállapítja, hogy „A presbiteri gyűlések jegyzőkönyveiből az olvasható ki, hogy a lakosság körében a tisztesség és a hitélet megtartása voltak a legnagyobb erények. Az első abban nyilvánul meg, hogy a gondnokok esetében a lelkiismeretes munka dicsérettel járt, a hűséges szolgálat pedig a betöltött funkciók megtartásával.” A presbitérium munkájának elismerése abban nyilvánult meg, hogy a testület feladatát tovább folytathatta. Ez különösen nagy dicsőség volt a gondnokoknak, mert így egyházuk iránti gondoskodásukban, hűségükben megmaradhattak több éven át. Feladatuk a szolgálat volt, az elismerés pedig további szolgálatra hatalmazta fel őket. Az erről szóló dícséretet is feljegyezték a jegyzőkönyvekben csakúgy, mint ahogy ellentétes ügyekben, a hangoskodókkal, erőszakoskodókkal, vagy házassági életben nem megfelelő magatartást tanúsítókkal szemben is eljártak.

Segédletként a mai olvasó számára az egyébként szöveghű közlés mellett a lábjegyzetekben található az eredeti szövegben megjelenő rövidítések, és a latin, illetve ismeretlen szavak magyarázata.

A laskói jegyzőkönyvek első olvasatban azokról szólnak, akik azt megírták, feljegyezték, akik az egykori laskói Ekklézsia tagjaiként egyházukat a vállukon hordozták. Második olvasatban szól a kötetben szereplő írás mindazokról, akik ma élnek, lelkipásztorokról, gondnokokról, tanítókról, egyháztagokról, akik a keresztyén anyaszentegyházban az elődök örökségét hordozzák és továbbviszik.

A kötet megvásárolható a lelkészi hivatalokban és a társkiadó, Eszéki Állami Levéltárban. (Državni arhiv u Osijeku Kamila Firingera 1. 31000 Osijek, Hrvatska ISBN: 978-953-6446-72-8 és megrendelhető az Exodus Kiadó e-mail címén: exoduskiado@gmail.com)

Muravidékiek Csúzán, író-olvasó találkozó

Író-olvasó találkozó Csúzán, 2019. április 23.

Író-olvasó találkozó. Csúza, 2019. április 23.

Író-olvasó találkozó Csúzán

2019. április 23-dikán, kedden este a csúzai tűzoltóotthon közösségi termében „Oktatás, művészet és irodalom” címmel író-olvasó találkozóra került sor a helyi református gyülekezet és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület szervezésében.

Az irodalmi esten két szerző, Székely András Bertalan és Ruda Gábor könyvének bemutatására került sor.

A bevezetőben Varga György lelkipásztor köszöntötte és röviden bemutatta a szerzőket, akikkel már több éves baráti kapcsolata alakult ki.

Az „Istennel, a Hazáért” c. esszékötetet a szerző ismertette, majd olvasott fel belőle részleteket. A Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület elnöke pedig előadást tartott „Kárpát-medencei irodalmi kapcsolatok” címmel.

A program végén közös beszélgetésre került sor, amelyben főleg a kisebbségi oktatás és a kétnyelvű iskolák működése volt a fórum témája.

Író-olvasó találkozó Csúzán, 2019. április 23.

Köszönjük előadóinknak, hogy megismerhettük őket és kiadványaikat hozzáférhetővé tették a gyülekezet és minden érdeklődő és megjelent csúzai társunk részére!

Református Kalendárium – 2019

2019.

Egyházunk gondozásában immáron 2004 óta minden évben megjelenik a Református Kalendárium című kiadványunk. Az évkönyv jellegű kötet évről évre tudósít és tájékoztat azokról az eseményekről, amelyek fontosak egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház életében.

Sajnos a beszámolók nem teljes körűek, mint ahogy az írások amúgy sem tudják teljes mértékben közvetíteni a közös alkalmak hangulatát. Ennek pótlására a fényképek közlésével teszünk kísérletet.

A Kalendárium évenkénti megjelenésének oka azonban alapvetően az az igény, amely a gyülekezetti tagok részéről ösztönző: hogy ugyanis jó nekünk együtt lennünk, terveznünk és emlékeznünk az együttlétek és alkalmak Szentlélek által megáldott óráira, itt Dél-Baranyában és Kelet-Szlavóniában élő kis közösségeinkben.

A mellékelt fényképeken az idei Kalendárium címlapját, belső oldalainak részleteit és tartalomjegyzékét közöljük.
Ha igény merül fel rá, akkor a felsorolt írások közül néhányat közlünk.

Református Kalendárium 2019. Tartalomjegyzék.

Református Kalendárium 2019. Impresszum.

Kérjük, hogy Önök, az olvasóink által érdekesnek tartott írásainkat osszák meg ismerőseikkel, hogy mind szélesebb körben megismerhessék barátaink és testvéreink is életünket a horvátországi református közösségben. SDG!

Hercegszöllős, 2019 augusztus 17. Ünnepi istentiszteletet követő beszélgetés és szeretetvendégség a templomban.

Elérhetőségünk – 2019 Református Sajtószolgálat – HMRKE

2019 – Mindennapi Gyakorlati Hitvallásunk

A “zászlós bárány” egyházunk címerének is része.

„Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem” Ezékiel 34,16

 

Egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a tagjain keresztül alkotó része a világban található összes olyan református egyháznak, amellyel közösek hitvallásaink. A gyakorlati életben az egységes reformátusság elve sérül, hiszen a mindennapi élethelyzetek, amelyben egyházaink léteznek országonként, kontinensenként változó. A délszláv háború lezárását követően a horvátországi reformátusság az újjáépítésnek és építkezésnek az időszakát éli. Ezért istentiszteleteinken a gyülekezetekben, bibliaóráinkon, felekezeti és magánéletünkben, a családi és baráti közösségekben szüntelenül hálát mondunk a teremtő és megváltó Istennek.

Közösségünk a világ magyar református egyházait és gyülekezeteket képviselő református tanácskozó zsinatnak alkotó tagja. Kérdéseinket, melyek a magyar református egyházak szolgálatát és működését illetik, ehhez a testülethez címezzük. A zsinat az együttműködésre fennállásának kezdetétől fogva készséget mutat, és ha nem is minden alkotó tagjával, de az anyaországon és Erdélyen[1] kívül található részeivel jól, keresztyéni szeretetben lehet együttműködni. A diaszpóra, a sajtó, a missziói és diakóniai, valamint számos más területen kölcsönös módon lehet építkezni.

Fontos, hogy saját magunk számára megfogalmazzuk újra és újra azokat az alapvetéseket, melyek hitvallásainkon nyugszanak, és abból eredően meghatározzák szervezeti életünket és működésünket.

Kik vagyunk tehát? Kiválasztottak közössége, szentek egységének tagjai, hívők gyülekezete. Kiválasztottak, mert ebben a hazában, ezen a nyelven, ezzel a történelemmel és a jövőbe vetett reménységben éljük az életünket bármilyen körülmények között. Szentek, abban az értelemen, hogy bár bűnnel terhelt emberi valónk, tudjuk, hogy Isten akit kiválaszt, azt meg is szenteli, méghozzá az Igén és a sákramentumokon keresztül. Hívő gyülekezetünk pedig a Szentlélek által egyben tartott gyülekezet, amely növekedik és épül hitben, egészen a nagykorúságig („Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra…” Ef. 4:13.)

Ebben az alapvetésben megállva, az 1576-os Hercegszöllősi Zsinaton megfogalmazottak szellemében és hitvallásaink, a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté szerint valljuk hitünket.

[1] A közösségen belül hiányosan képviselt nagy egyháztestek távolmaradásának okát abban látjuk, hogy információik tévesek és ezért nem képesek a közös szolgálattal kapcsolatosan megalapozott állásfoglalásra.

Helyreigazítás és megjegyzések

 

Helyreigazítás – Bástyán való helytállás Horvátországban

 

Március végén Szenn Péter, a Kálvini Egyház püspöke tartott előadást a Gömöri Egyházmegye felnőttképzési estjén, Hanván. Több internetes sajtóban is megjelent a bemutatkozásáról készült összefoglaló, melyek azonban számos tévedést tartalmaznak. Pósa Homoly Erzsó cikkíró két internetes honlapon jelentette meg azt a majdnem szó szerint egyező két szöveget, amely a püspök előadásának kivonata. A felvidék.ma és a reformata.sk portálokon a beszámolók árnyalatnyi különbséget mutatnak, de tárgyi tévedéseikben egyformák. Ezek tényszerű kiigazítására tesz kísérletet az alábbi írás.

Talán csak elszólás az előadó részéről, vagy elírás lehet az oka, de mindenképpen szeretnénk először is megemlíteni, hogy a cikkben idézett Hercegszöllősi Zsinat, a Kánonok elfogadásának 40 prédikátor általi megerősítése 1576. augusztus 16-17-dikén volt (nem pedig 1578-ban). A Dunamelléki Református Egyházkerület pecsétjén is a helyes dátum áll, ugyanis a kerületnek ezen alkalommal volt az egyházi-közigazgatási születésnapja.

A hercegszöllősi református templom a felújítás előtt, 2008. márciusában.

Református templom, Hercegszöllős, 2008. március 8.

A délvidéki háború kirobbanását követően heves belharcok és területfoglalások jellemezték a széteső Jugoszláviát. Az újonnan kikiáltott és független államban ugyan még csonka területen és tagsággal került sor Eszéken a horvátországi reformátusok alakuló ülésére, I. Zsinatára 1993 januárjában. Az itt megalakult egyház azóta is egységesen működik, jogfolytonos szervezete a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, melynek képviselője Kopácsi Kettős János püspök. Az előző püspök, Lángh Endre a nagy változásokkal körülvett református közösséget 1993 és 1998 között vezethette, ekkor azonban az egyházi helyzet normalizálódásának igényével őt a közösség kizárta soraiból. Az alkotmány megsértésével, a zsinati döntések semmibe vételével, a hagyományos zsinat-presbiteri elv teljes mellőzésével, tévelygő, öndicsőítő és álképviseleti tevékenységével a zsinat legsúlyosabb döntését vonta magára, tiszteletbeli püspöki címe ellenére. A kizárást az előzte meg, hogy Lángh Endre Püspöki Hivatal néven egy új egyházat jegyeztetett be, amelybe a zsinat által felmondott hivatalát átmentette. Az így megalakult új egyház, a Püspöki Hivatal változtatta meg nevét Kálvini Egyházra 2005-ben, ahogy a cikkekben is (helyesen) megemlíti a szerző.

Félrevezető azonban a fenti eseményeket úgy interpretálni, hogy a Kálvini Egyház és az 1993-ban önállósult református egyház ugyanaz. Hiszen a Kálvini Egyház bejegyzése Püspöki Hivatal néven az elszakadást követően, csak 1999-ben történt meg. Minderről tényszerű bizonyítékokat szerezhetünk az állami hivatalokban kötelezően kérvényezett nyilvántartási számokból, melyek minden esetben rögzítik és folyamatosan biztosítják egy-egy szervezet saját azonosságát.

A drávaszögi laskói székhelyű Kálvini Egyház az utóbbi két évtized alatt 3 részre szakadt. 2001-ben a Lángh Endre püspöki hivatalát vezető titkár (azóta anglikán püspök) valkótardi (Tordinci) székhellyel a horvát ajkú gyülekezeteket jegyeztette be önálló egyházként Protestáns Egyház néven, majd 2018-ban Zágrábban, Reformációs Egyház néven egy másik közösség vált ki. Mindegyik esetben pünkösdista gyökerű lelkész, egy esperes és püspöki titkár, majd a harmadik esetben az előzőekben a püspökhelyettesi tisztség viselője vezette az elszakadt közösségeket. Mindhárman Baranya-Szlavónián kívüli helyekről érkeztek a közösségekbe. Az is közös bennük, hogy Szenn Péterhez hasonlóan református teológiát nem végeztek, képesítésüket mindhárman az Eszéki Pünkösdista Főiskolán szerezték, mely felsőoktatási intézményt 2018-ban akkreditálta a horvát oktatásügy bizonyos szakok vonatkozásában. Így fordulhatott elő, hogy a jelenlegi püspök egyik húsvéti körlevelében a Húsvétról, mint Pünkösd után a reformátusok második legnagyobb ünnepéről prédikált… A képesítésük hiányossága és a református alkotmányos renddel való ütközés ellenére református lelkésszé szentelésüket a Magyarországi Református Egyház jelenlegi zsinati elnöksége asszisztálta és egyik korábbi püspöke, Bölcskei Gusztáv hajtotta végre.

Szenn Péter előadásában egységes református egyházról beszél Horvátországban. Így írja a cikk: „mert azok a lelkészek, akik nem tartoznak hozzánk, nem egyházjogi kérdést jelentenek, hanem köztörvényit…” Maga a kijelentés önmagában is ellentmondásos, de sajnos a fentiek szerint már elmondott egyházszakadások miatt kijelenthető, a horvátországi reformátusság jelenleg nem egységes. Az egyháztestek különállása sok egyéb szempont mellett egyházjogi és köztörvényi kérdést is jelentenek. Három egyház az állami követelmények szerint is nyilvántartott egyház, és a negyedik sorsa is erre halad. Horvátországban már a kezdetekben megmutatkozott a széthúzás a gyülekezetek és a lelki vezetők csoportjai között. A szétválás személyi-, teológiai-, hitvallásbeli- és szervezeti ellentétekből és különbségekből is adódik. A megszállás és menekültség időszaka után a hazaköltözés és az idegenek betelepítése és berendezkedése, majd maradása okozta a legnagyobb feszültségeket. Ebben a helyzetben elmondható, hogy a református nép kitűnően vizsgázott, mert felismerte, hogy a templomi közösség, az egyházi jelenlét évszázados tapasztalatai megmenthetik a romokból való újjáépítés nehéz feladata előtt álló keresztyén gyülekezeteket.

A pünkösdi egyházak fellépése azonban olyan erős volt, hogy a lelkészi közösségben két kivételtől eltekintve a képzett lelkészek hallgatólagos beleegyezése mellett többségbe kerültek a lévita lelkészek, és azok, akik tanulmányaikat nem valamely református teológiai egyetemen, hanem a helyi, pünkösdista bibliaiskolában, vagy sehol sem végezték. Szenn Péter püspök maga is, a híresztelésekkel szemben, egy ilyen pünkösdi iskolában végzett: a budapesti teológiára nem nyert felvételt, sárospatakon főgondnoki és szerbiai püspöki ajánlással elkezdhette tanulmányait, azonban másfél sikertelen év után eltanácsolták és idővel diplomáját az eszéki pünkösdistáknál szerezte. Mint említettük, a Kálvini Egyházban jelenleg is többségben vannak az ilyen felemás képzettségű, de teljes lelkészi állásban, vagy a legkülönfélébb beosztásokban foglalkoztatott, esetenként nem a református felekezethez tartozó személyek. Így lehetséges az is, hogy zsinati tagként jogtanácsosuk, vagy zsinati vezetőségük tagjai között van olyan személy, például a főgondnok-helyettes, aki még nem konfirmált. Felszentelésüket ünnepélyes keretek között, ország-világ előtt az MRE egyházi vezetősége végezte, kikényszerített összhangban más kárpát-medencei református egyházak (Felvidék, Kárpátalja, Királyhágómellék, Szerbia) vezető tagjaival, püspökökkel, főgondnokokkal. Legutóbb is ezt tették 2018-ban, Harasztiban.

A református egyházakban a lelkészi és egyéb, akár világi beosztások, választott tisztségek betöltéséhez gondosan körülírt szabályoknak kell megfelelni. Lelkészi képesítéshez a 10 szemeszternyi tanulmányi idő alatt a képzés része a bibliai héber, görög, majd latin és egy idegen nyelv elsajátítása. Ezt követi a gyakorlati évek lezárásával megszerezhető I. és II. Lelkészképesítő Vizsga, és ezt követően lehet valaki református teológus, vagy lelkipásztor. Bizonyos tisztségek betöltéséhez a megfelelő évek gyakorlata szükséges. Vajon a Kálvini Egyházban magyarországi püspökök által felszentelt lelkészeket melyik püspök egyházkerülete, vagy gyülekezete fogadná el lelkészként a maga területén? A hitoktatás is kérdéseket vet fel. A lévita vezetők hitvallását, teológiai meggyőződését, egyházszervezetben való működését és gyakorlatát a maiak megörökölték. A pünkösdista egyházzal, Krisztus Egyházával és Isten Egyházával és más szabadkeresztyén közösségekkel együtt kidolgozott hitoktatási tervük adja annak a katechizmusnak az alapját, amely a felnövő generációk iskolai és gyülekezeti életének része az amúgy is vegyes felekezetű, vagy elvilágiasodott környezetben.

Ugyanakkor jó olvasni azt, hogy az előadó, Szenn püspök – a cikk elmondása alapján – önvizsgálatra is kész, ami azokat az ügyeket illeti, amelyek a lelkészek közötti sikkasztással, rendetlen életmóddal kapcsolatosak. Ugyanis azon túl, hogy kezdetben az anyagiakkal való gazdálkodás és rendelkezés egy kézben, illetve a családtagok kezelésében történt (mint Lángh Endre és felesége esetében), a szakadás után is még hosszú ideig bevett gyakorlat volt, hogy csak azok a gyülekezetek és lelkészek kaptak fizetést és támogatást, akik a püspökhöz lojálisak voltak, akik hallgattak, szófogadók voltak, és annak az utasításait hajtották végre, aki egy kézben tartotta az államtól vagy külföldről érkezett anyagi javakat. Nyugdíjalap-befizetést csak kiváltságosok kaphattak. A családon belüli erőszakkal kapcsolatban is helyes, ha önvizsgálatot tart az előadó. A horvátországi törvények nagyon megengedő módon viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez, mert egyházi belügyként lehet magyarázni az abnormalitásokat, és még a szigorú szabályok szerint működő állami oktatási rendszerben tapasztalható hitoktatói kötelezettségszegések esetén is tehetetlen az egyébként felelős intézményvezető.

Az egységes egyházzal kapcsolatban Szenn püspök még megemlíti, hogy 2011-től nyitást hirdettek, és hogy „tervezünk valami olyan megmozdulást, ahol ez az öt egyházkerület egymásra találhat”. Nem világos a cikk alapján, hogy mely öt egyházkerületre gondol, és milyen kontextusban kerül szó ezekről. De az egységgel vagy az arra való törekvéssel kapcsolatban elmondható, tények és pontos dokumentumok alapján, hogy nem 2011-ben kezdődött a nyitás, hiszen már 2001. és 2008. között a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa kereste a lehetőségeket az egyesítés érdekében. Az egyházjogi, alkotmánnyal kapcsolatos kérdések, a református lelkészek számára idegen irányzatok és mozgalmak, a megosztottság, az egyházszervezeti és vezetési különbözőségek nem tették a Zsinat tagjai számára lehetetlenné, hogy az elszakadt részek képviselői tárgyaljanak és szövetkezzenek egymással. A kapcsolatfelvétel a magyarországi kerületi vezetőségek, sőt a Református Világszövetség és a Gustav Adolf Werk képviselői irányában megtörténtek. A Kárpát-medence református püspökei 2006. november 23-án kelt levelükben közösen kérték fel dr. Gottfried Locher lelkipásztort, a Református Világszövetség európai titkárát, hogy moderálja az egyesítés folyamatát a Kálvini Egyház és a Horvátoszági Magyar Református Keresztyén Egyház között. Később, harmadik félként csatlakozott a tárgyalásokhoz a Protestáns Egyház képviselője is. A megbeszélésekről feljegyzések születtek, az egyesítés érdekében pedig megállapodásokat kötöttek a felek egymással, melyeket az egyház Zsinati Tanácsainak kellett megerősíteniük. A Kálvini Egyház vezetői azonban egyetlen megállapodást sem írtak alá, illetve a záródokumentum lábjegyzeteként utólag kiegészítéseket iktattak be, amiket azonban a többi fél, és maga a moderátor sem tudott elfogadni, így a folyamat megszakadt. A javaslatként megfogalmazott két lépcsős egyesítési folyamat az azóta Generális Konventté emelkedett összes Kárpát-medencei református egyházkerület asztalán ott van, de a felvetett javaslatokra hozzászólás az ő részükről sem érkezett. Mindeközben a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és a Protestáns Egyház között az ökumenizmus értékei szerint működő kapcsolat épült ki, a Kálvini Egyház elzárkózása miatt nélküle.

A népszámlálási adatokkal kapcsolatban is fenntartásaink vannak. Az előadásban elhangzott, hogy a Kálvini Egyház hány tagot számlál. Ezzel szemben az első, 2001-es népszámláláskor 4053 fő vallotta magát reformátusnak Horvátországban, 2011-ben viszont már csak 3725-en voltak. A Magyar Kormány Miniszterelnöki Hivatalának Nemzetpolitikai Főosztálya 2008-ban jelentést adott ki a külhoni magyarság helyzetéről, amelyben a becsült adatok szerint azzal számolt, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a magyar reformátusok mintegy 60%-át fogja át, a cseh és horvát reformátusok száma pedig mintegy 500 fő.

Egy kompakt, homogén és önazonosságát fenntartó református közösségben, a lelkészeket is beleértve, soha nem volt példa arra, hogy valaki elszakadjon az anyaszentegyháztól és új egyházat alapítson. Ahogy arra sem, hogy egy másik hitvallású közösségre a saját magán meggyőződését ráerőltesse, mivel teológiai tanulmányaink során megtanultuk, hogy a sajátunkhoz ragaszkodjunk, és a másikét tiszteletben tartsuk. Ugyanez egyes kisegyházak szemléletéről és gyakorlatáról sajnos nem mondható el, „de ilyenek kiváltképpen azok, amelyek mások kenyerén felnövekvő egyének, s mint igazi élősködő laposféregként (métely) tudnak mérgező krónikus betegséget előidézni”.

A Horvátországi Magyar Református Egyház címere (Pécsi L. Dániel tervei szerint)

 

Református Sajtószolgálat – HMRKE, Horvátország

Szuperintendensi Hivatal, Kopács, Petőfi S. u. 4. 31327

ref.croatia@gmail.com

https://www.facebook.com/horvatorszagireformatusok/

www.reformatus.hr

 

Fogadalomtétel és húsvéti istentisztelet Kopácson

2019. április 22. Húsvéti úrvacsoraosztás, Kopács

Fogadalomtételre várók, Kopács, 2019. április 22. Húsvét.

Nagypéntek a református kegyesség legnagyobb ünnepe, Krisztus kereszthalálára való emlékezésünk annak a fényében, hogy Isten Fia az Atya akarata szerint megváltó munkáját minden emberért elvégezte ezen a földön. Húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe. A húsvéti örömben létezhetünk megváltott földi halandókként az örök élet reménységének bizonyosságában.

Gyülekezetben és közösségben élni keresztyén mindennapjainkban nagy segítség az Istent keresőknek. Ezért is van az idei Húsvétnak a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben ünnepi jelentősége. Egyéni, családi közösségünk a gyülekezeti közösségen kívül az egyházban is megmutatkozik. Így történt ez Húsvét első napján Egyházunkban a kopácsi református templomban is.

A kopácsi igehirdetést Kopácsi Kettős János püspök tartotta, alapigéje a Filippibeliekhez írt levél 1. részének 21.-26. versek voltak: „21. Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. 22. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. 23. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; 24. De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek. 25. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre; 26. Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.”

Az igehirdetés témája Pál apostol bizonyságtételéről szólt. Pál nehéz helyzetben, börtönbe zárva is bátran bizonyságot tudott tenni a feltámadott Jézusról. Jézus az ő életének is új tartalmat, új célt, új programot adott, és bátran tudta hirdetni: „Nékem élet Krisztus”

Az igehirdetés után úrvacsoraosztás volt, melyen más, kopácson kívüli gyülekezetekből érkezett vendégek is részesültek.

Családtagok a fogadalomtételen, 2019. április 22. Húsvét, Kopács

A fogadalomtétel, 2019. április 22. Húsvét, Kopács

Fogadalomtétel, 2019. április 22. Húsvét, Kopács

Presbiterek és gondnokok, lelkészek, 2019. április 22. Húsvét, Kopács

Az istentisztelet végén ünnepélyes fogadalom tételre került sor. A kopácsi gyülekezet gondnoka Kiss József, és Varga László presbiter tett fogadalmat, a főgondnoki tisztségbe pedig Sója Bálint, hercegszöllősi gondnokot iktatta be megbízott főgondnokként a választásokig a zsinati tanács lelkészi elnöke.  Fogadalmat tett Palizs István bellyei gondnok és Móricz József Zoltán kői gondnok is. A lelkészi elnök és a lelkészi főjegyző is áldással kívánt mindnyájuknak erőt és egészséget, krisztusi látást fontos munkájukhoz, melyben az elesetteket, a gyülekezeteiket, annak minden tagját, és egész egyházukat kell az apostolokhoz hasonló hűséggel és bátorsággal segíteniük szolgálatuk során. Jelenlétük az egyház életében választott képviselőség, melynek egyszerre kell eleget tenniük egyházon belül és azon kívül is.

Isten segítse őket!

Gyülekező testvérek, 2019. április 22. Húsvét, Kopács

Nagycsütörtök Vörösmarton – 2019

A Vörösmarti Református Templom 2019. Nagycsütörtökén

A vörösmarti református templom.

A Vörösmarti Református Gyülekezet asszonykörének tagjai tavaszi nagytakarítás keretében megtisztították a parókia kertjét és a téli csendesség után használatba vették a parókia közös helyiségeit. A kert régi pompájában fog virítani a nyári hónapok alatt, a zöld bukszusok és örökzöld fenyők menedéket nyújtanak idén is a nagy nyári hőségben az ide látogatóknak. A kert a nyári gyerektábornak is helyet ad majd, mint eddig minden évben. A parókiának állandó lakója nyolc éve nincs. A közösségi konyha, az összkomfortos, vendégházként szolgáló paplak a kerttel, egy udvarban a templommal kivételes egységet alkot a gyülekezeti teremmel együtt. A tavaly előtt bevezetett gázfűtés segítségével kényelmes otthona ez a gyülekezeti alkalmaknak a téli hónapokban is.

A Vörösmarti templom kert tavasszal. A biblikörös asszonyok a nagycsütörtöki közös imaalkalom után. (Balról jobbra : Andócsi Ilonka, Szabó Margit, Légrádi Judit, Bátori Ilonka, Angyal Ilonka, Angyal Márta)

Az egykor iskolát, sőt teológiát is fenntartó gyülekezet lélekszáma az elmúlt évtizedekben rohamosan csökkent, az elvándorlás és az elöregedés mellett a munkanélküliség veszélyezteti leginkább a helyi magyar református közösség életét. Ezért minden gondoskodó kézre szükség van a templomos hely fenntartásához. A gondnok, Uszodi Ferenc és a lelkes egyházfenntartók néha erejükön felül adakoznak és tevékenykednek annak érdekében, hogy egyházuk átvészelje azt a nehéz időszakot, amelyben manapság támadólag megkérdőjelezik az egyház létjogosultságát ezen a helyen.
 
Kérjük, hogy olvasóink idén a Húsvét ünnepében imádságos szívvel gondoljanak ennek a kis közösségnek a tagjaira, hogy Jézus megváltó tettének híre a helyiek szívéig elérjen, és a Megváltó üzenete a hit erejével töltse fel a lelküket.
 
Minden kedves olvasónknak áldott Húsvéti alkalmakat kívánunk!

A vörösmarti református templom, 2019. április 18. Nagycsütörtök.

Presbiteri Konferencia a Nagyhétre és Húsvétra készülve a drávaszögi Kopácson.

Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

 

 

A Horvátországi Presbiteri Szövetség presbiterei és gondnokai Kopácson gyűltek össze, hogy előadásokat hallgassanak meg a soronkövetkező, április 13-i tavaszi konferencián. A csoportos beszélgetések mellett, melyeken a Nagyhétre és a Húsvétra való igei útravalók voltak a témák, egyházunk lelkészei és vendégek tartottak képzést.

Csúzai presbiterek és a lelkész, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Szentlászlóiak Kopácson, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Először énekszóval köszöntötték az egybegyűltek a helyi gyülekezet tagjai mellett a távolról érkezetteket. Majd ft. Kopácsi Kettős János püspök szolgált igehirdetéssel egyházunk 2019-es Évkönyvének igei fonalát követve a Példabeszédek 15. részének versei és Máté evangéliumának 5. részének egy verse alapján.

Ft. Botos Elemér szerbiai református püspök, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Ezután ft. Botos Elemér újvidéki lelkipásztor, a szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke szólt a presbiterekhez és gondnokokhoz, mondandóját rendszeres teológiai és gyakorlati teológiai részekre osztva. A presbiteri tisztségről alkotott képünk látszólagos szerepétől a tartalmi, legfontosabb részekig nagyon szemléletesen, mindannyiunkat érintő példákon keresztül mutatta be bibliai, majd lelkipásztori tanulmányai és gyakorlati tapasztalatai alapján, hogy kik vagyunk mi, presbiterek és gondnokok, milyen fogadalmat és ígéretet tettünk szolgálataink kezdetén, és abból jó reménységgel mit sikerül a napi feladatok mellett megtartani, meg is cselekedni Isten hűséges, ámbár néha el-elbukó szolgáiként. Előadása buzdító, önvizsgálatra indító előadás volt, melyen keresztül feltöltekezhettünk az elkövetkezőkre. Az előadás hangfelvétele az újvidéki püspöki hivatalban hozzáférhető.

Varga György előadása, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Varga György lelkipásztor, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Nagytiszteletű Varga György csúzai lelkipásztor vetített képes előadása a Szentföldre invitálta az érdeklődőket. Jézus utolsó útját a Via Dolorosa stációin át járhattuk be. Az egyes szakaszokat bibliai versekkel és a kereszt útjának felelevenítésével ismerhettük meg. A jeruzsálemi helyszíneken készített képek az egykori és mai Izrael világát hozták közénk Virágvasárnap előestéjén.

Résztvevők csoportja, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Az alkalom zárásaként, a közös ebédet megelőzően még két napirendi pont maradt hátra. Az egyik keretében a 2018 eleje óta előkészítés alatt lévő egyházak közötti egyezmény ünnepélyes aláírására került sor a Szerbiában és a Felvidéken működő Református Keresztyén Egyház és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház között. Az egyezményt hamarosan más egyháztestek csatlakozása is követheti a közös úton.

Két püspök egy helyen, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Gondnokok, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

A másik pont a Presbiteri Szövetség vezetőségének határozatát tartalmazta, mely arról szólt, hogy a Szövetség elfogadja a legnagyobb magyar református egyházkerület presbiteri szövetségének felvetését, amely arra irányul, hogy a két szervezet szorosabbra fűzze tevékenységét egymás irányába, és közvetlen kapcsolattartás útján vegyen részt egymás életében. A vezetőség egyhangúlag elfogadta a felvetést és válaszában köszönetét fejezte ki a testvéri közösség megalakulásának lehetőségéért a kezdeményezőknek.

Ünnepi ebéd, Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Kopács, Presbiteri Konferencia, 2019. április 13.

Fényképeinken többek között a presbiterek csoportjait, a csodaszép kopácsi templomot és kertet, a kert alatti ártér nemrégen vízügyileg elrendezett partját, és egy képen az esti hazatérés alkalmával felvételezett várdaróci református templom fényképét láthatják. Istennek adunk hálát, hogy Ő a Nagyhét alkalmaira készülve szívhez szóló és lelkeket felemelő testvéri közösséget teremtett híveink körében és nem engedte, hogy más felekezethez tartozók és haraszti rendbontók ezúttal is megzavarják a Szentlélekben való egységet ezen a konferencián. S.D.G.

Kopácsi part a parókia kertben.

A kopácsi református templom, 2019. április 13.

Kopácsi part a parókia kertje alatt. 2019. április 13.

A Kárpátoktól le az al-Dunáig, Novák Olga tablója

 

1941. április 11-én és 12-én a Baranya-háromszög ismét Magyarország része lesz – adták hírül a korabeli híradások, és a délvidéki visszatérésnek még napjainkban is több emléke megtalálható Csúzán, Vörösmarton, Sepsén, Kopácson… Varga György református lelkész gyülekezetében emlékiratok és kor dokumentumok után kutatva bukkant az alábbi bejegyzésre és tablóra. Az arról lejegyzett szöveget adjuk most közre első közlésben.

 

A fellelt tabló fényképe, 2019

 

Egy régi csúzai énekeskönyv, zsoltár lapjain a következő bejegyzés található: „A magyar honvédség bejövetele Csúzára 1941. év április 12 én.” Az énekeskönyv tulajdonosa Dankos Mária V. osztályos tanuló.

Felirat az énekeskönyv belső oldalán: „A magyar honvédség bejövetele Csúzára 1941. év április 12 én.”

 

Novák Olga portréja, 1955kk.

Vörösmarton egy padláson őrizték meg az első református lelkésznő, Novák Olga bekeretezett emléktábláját, amelyen ünnepi köszöntője található. Az életrajzában is beszámol erről:

„Mi Pesten elhatároztuk, hogy áldozócsütörtökön megyünk haza együtt. Vörösmartiak, csúzaiak. A két Sebestyén fivér: Jenő és Bandi a csúzai, a két Novák-nővér: én és Blanka a vörösmarti templomnak viszünk ajándék zászlót. Addig elkészül. Úgy is lett. Bandi meghirdette a templomban, hogy a zászlók megáldása áldozócsütörtök előtti vasárnap lesz a templomban.

Szép ünnepély volt. Az Úr asztala a két nagy zászlóval volt leterítve. Énekek és hálaimádság zengett Istenünkhöz. A prédikáció alapigéje a 120-ik zsoltár. Távozáskor két presbiter a főajtóhoz vitte a zászlókat, és a kitóduló közönség mindegyike megcsókolta.

Szép májusi napra virradtunk áldozócsütörtök előtti szerdán. Hajóval utaztunk le Mohácsig, onnan vonattal Vörösmartig. Foris Sándor és felesége meg a kislánya is velünk jöttek. Ők Csúzán szálltak ki, én Jenővel meg Bandival és feleségével Vörösmarton, meg az öreg Sebestyénék, mert lányuk, Ilonka ott van férjnél a gyógyszerésznél. A csúzai jegyzőlakban már régen más lakik. Az öregek meg Piri és fia Ilonkáéknál, a „fiatalok” nálunk szálltak meg. Feledhetetlen nap volt: áldozócsütörtök. Mind a két falu zászlódíszben, ünneplőben. Úgy határoztuk, hogy délelőtt Csúzán lesz a zászlóátadás, du. Vörösmarton. A fél falu átjött-ment egymáshoz. A templomkert is tele volt közönséggel. Csúzán Jenő prédikált, Bandi adta át a zászlót. Vörösmarton Bandi prédikált, és én adtam át a zászlót. Kimenetkor itt is csókkal illette a közönség a 3 színű lobogót, ami – mint simbolum, de sokat jelent nekünk!”

Emléktábla felirat:

„1941. május 25. „Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért” – „Istennel győzedelmet nyerünk!” 60. zsoltár 6. és 14. verse.

Novák Olga: Emléktábla, részlet. 2019, Vörösmart

Novák Olga: Emléktábla, 2019

 

A „baranyai háromszögnek”, és benne a mi kedves ősi községünknek, „Vörösmartnak” az idegen járom alól felszabadulása Isten iránt mélységes hálával tölte el a szívünket és ennek az emlékére egy magyar címeres nemzeti színű zászlót ajándékozunk a vörösmarti református ecclesiának azzal a meghagyással, hogy azt ünnepélyes alkalmakkor a templomra tűzze ki!

Mit jelent a zászló?

Minden zászló valamely magasztos eszmének a kifejezője. És mit jelképez a háromszínű magyar zászló? Jelenti egy ezeréves nemzetnek az életét, összetartozását, és a jövőbe vetett reménységét. Jelenti a dicső múltat, amikor napkelet ősi bölcsőjéből kikelve elindult a csodaszarvas nyomán napnyugat felé, hogy itt a Duna – Tisza partján, a Kárpátok koszorúzta földön hazát találva megtelepedjék, és országot szerezzen. – Jelenti a későbbi múltat is, amikor deli vitézséggel és szent hivatástudattal védte hazáját és vele Európát 1000  éven át. Óh, hányszor történt a múltban, amit Petőfi fejezett ki legszebben magyar szóval és magyar tollal, hogy:

„Kárpátoktúl le az Adriáig

Egy bősz üvölté, egy vad zivatar!

Szétszórt hajával, véres homlokával

Áll a viharban maga a magyar!”

De jelenti a magyar zászló a jelent is, amikor az örökkévaló Istennek köszönhetjük meg a felszabadító  igazságtettet. Ebben a boldog, örvendező jelenben hoztuk el a magyar zászlót az ország szívéből, a fővárosból a baranyai végekre – Vörösmarti is, mi Baranya szülöttei. Elhoztuk, mert sohasem szakadhat le a fa gyökeréről anélkül, hogy el ne száradjon. Éppen így sohasem szakadhat el az emberi szív attól a földtől, attól a levegőtől, amellyel együtt magába szívta magyar öntudatát és vallása igazságait. Jajj annak az embernek, akinek nem fáj nemzete, egyháza, vagy csak faluja sorsa is, de jajj annak a falunak is, amelynek nincs hazatérő fia, leánya, ha valami nagy bánat éri, vagy valami nagy öröme van.

Jelenti a zászló a jövőt is. A vörösmarti református egyház jövője is csak akkor lehet biztosított, ha a múlt tanulságain okulva alázatosan meghajtja fejét az ítélet tévő örök Isten előtt, és az Ő kegyelmes bocsánatában és ajándékában megújúlva, mint szárnyrakapott turulmadár száll a jövő felé a lelke! A szívével azonban, és a két kezével itt a földön alapozza a magyar jövőt! Gyermekeket nevel és műveli a földet. A gyermekek közül néhány szálljon ki mindig a falu határából világot látni, tanulni, tapasztalni. Mert a község szülöttei azok az élő szálak, amelyek a nemzet szívéhez fűzik, gondjában – bajában osztoznak és örömében örülnek. A jövőnk fő kérdése most az, hogy megszaporodnak a kis magyar református fiúk – lányok a vörösmarti templom háromszívű zászlója alatt a jövőben.

Higyjünk az örökkévaló Istenben, meg a magunk erejében és szorgalmában!

Reménykedjünk szüntelenül minden bajok és próbáltatások között!

Szeressük egymást okos, hűséges és áldozatos szeretettel!

Novák Olga és Blanka”

(Első közlésre összegyűjtötte Varga György csúzai, vörösmarti és hercegszöllősi lelkipásztor, 2019.)

 

Imádságok:

Borkó Julianna a kopácsi énekes asszony imádságával adott hálát az alkalomért:

(A Csúzai zászló szentelési ünnepe alkalmára írtam 1941 Máj. 25 B.J. sz.t. az Urban)

Hála adó ének (II. Mózes 15.r.20.21 v.)

 

Mikor a tengerbe veszett Farahó és serege

Föl kelt Mária boldogan Sok asszonyok is vele

Hogy ők mind meg szabadultak Ezért hála fejébe

Nagy örömmel dobot, sípot vett asszonyi kezébe

Össze hívta testvéreit: Jertek énekeljetek

Isten nagyságos dolgait Hirdetve örvendjetek

Én is ezt ohajtom tenni Ezen áldott ünnepen

Csoda dolgait az Urnak Zengje gyarló énekem

Huszonkét esztendő előtt Szívünk nagy fájdalmára

Sötét bánat felhő borult Édes magyar hazánkra

Antikrisztus tanácsára Trianon gyilkos keze

Meg csonkítá drága testét amej fájon véreze

Szép hazánktól elszakítva Mi is rabokká lettünk

És babilon vizeinél Annyiszor keseregtünk

De azért hegedünket Nem függesztünk fűzfákra

Mindig nyujtott vigasztalást A szent Dávid Zsoltára

Kis seregünk a Templomban Békét lelt és nyughejet

Krisztus hitünk kősziklája Csüggedni nem engedett

Bíztunk ami jó Istennk Örök igazságában

És drága magyar hazánknak A feltámadásában

S meg lett Husvét szent napjára az csodáknak csodája

Baranyából el futott az Ellenség katonája

Kettös ünnep lett számunkra A Husvétnak szent napja

Lelki testi szabadulást Hozott üdvünk főpapja

A trianon le van győzve miként a bűn és halál

Föltámodott magyarország Vela a mi Baranyánk

De tudjuk e- tetsvéreim. Ki őrkődőtt felettünk?

Hogy a gyilkos háborunak Martalékai nem lettünk?

Hajlékaink romja felett Keseregve nem áltunk

Földön futok ezreivel Éhen, szomjan sem jártunk

Ki őrkődőtt más min Krisztus A Golgotának hőse

Ő volt mindig s az is marad Drága Baranyánk őre

Hányszor látuk erős karját Vizek áradatában

Bűnűnk dacára ugy védett Mint Noét a Bárkában

Imé most is egész világ Ég itélet tüzében

Oh irgalom: csak mi vagyunk Az Ő nagy kegyelmében

Ez irgalom suja alatt Jertek száljunk magunkba

Tőredelmes alázatal Roskadjunkle a porba

adjuk egész életünket Mint hála áldozatot

Mi jóságos Istenünknek Aki meg szabadított

És legyünk hü gyermekei Édes magyar hazánknak

Végre majd örökösei A boldog mennyországnak.

 

Források:

– A fényképeken látható énekeskönyv a sepsei Kollár József ajándéka. (Pest, 1863.)

– Novák Olga emléktábláját Angyal Ilonka vörösmarti biblakörös testvérünk őrizte meg.

– Novák Olga naplójából az idézet: in. Lábadiné Kedves Klára: Novák Olga, Isten szőlőjének munkása, Pragma-Media Hungarica, Eszék, 2013., 56-57.o.

 

A Sepsén fellelt énekeskönyv 1863-ból.

Sepsei énekeskönyv, 1863.

Go Top